Hogy miért tartjuk ennyire fontosnak ezt a részt? Erre a választ a bevezető szövegünkből idézem:
Emlékművek. Hideg kő és/vagy fém mementói a múlt eseményeinek, a múlt embereinek és tetteiknek. Hidegek - mégis élnek. Naponta elmegyünk mellettük, mégis ritkán állunk meg, olvasunk el néhány nevet, és hajtunk fejet. Mégis: a múlt eképpen van velünk nap mint nap. Létükkel emlékeztetnek elődeinkre, akik vészterhes időkben álltak helyt - a máért.
Ezek az elődök nem akartak emlékművet maguknak; nem kérték, hogy nevüket kőbe vésett feliratok hirdessék a jövő generációi előtt - de kiérdemelték. Mert akkor, amikor az ő idejük volt, olyat tettek, amit más nem.
A mi dolgunk, hogy időnként megálljunk, elolvassunk néhány nevet, és fejet hajtsunk. És hogy ápoljuk ezen elődök emlékét - tehát az emlékműveiket. Az is a mi dolgunk, hogy mindazok sírját, akiké még fellelhető, ápoljuk, gondozzuk. Amennyire ez lehetőségünkből telik.
Oldalunk nem pénzzel gazdálkodó szervezet, hogy restaurálási és állagmegóvási munkákkal segíthesse ezt, de valamit mégis tehetünk: képen örökítjük meg azokat az emlékműveket, amelyek hordozzák a múlt örökségét, hirdetik őseink helytállását a történelem viharai közepette.
http://emlekmuvek.masodikvh.hu
